dolgokra van szükségük. Méghozzá sokra.

A nô elvárja a férfitól, hogy mindezt meg is

adja neki, még akkor is, ha nem árulta neki, mire vágyik,

mire van szüksége, sôt akkor is, ha öt perccel ezelôtt még

valami egészen másra vágyott. Hányszor elsütöttem már

a viccet, hogy egy nôt csakis négy különbözô férfi képes

teljesen boldoggá tenni. Egy öreg, egy ronda, egy gladiátor

és egy meleg. Együtt mindazt képesek megadni, amit

külön-külön nem. Az öreg otthon van a nôvel, rákölti

a nyugdíját, ölelgeti, biztonságot ad, és nem vár el szexet,

mert hát amúgy sem áll föl neki. Tôle kapja a nô az anyagi

biztonságot. A ronda? Rá lehet bízni a feladatokat. Elviszi

a srácokat különórára iskola után, le lehet küldeni a boltba,

hétvégeken lemossa a kocsit, vigyáz a macskára – bármire

legyen is szükség, boldogan megteszi, mert örül annak,

hogy egy ilyen gyönyörűség egyáltalán szóba áll vele. Tôle

a rászánt idôt kapja a nô. Szabaddá teszi a nôt, hogy legyen

ideje mindarra, amit szeretne. Aztán ott a gladiátor férfi.

Erre is szüksége van a nônek. Ez a férfi nagydarab, nem

túl okos, nemigen lehet beszélgetni vele, a homlokától

a lábujjáig csupa izomköteg, és amikor a nô ránéz, tudja,

mit várhat. Meg is kapja – eszeveszett szexet. Na és végül

szükség van egy meleg srácra is, akivel el lehet menni vásárolni,

aki nem akar mást a nôtôl, mint pletykálni arról,

mit hozott az öreg, mit intézett el a ronda, és hány menetet

vágott le a gladiátor a hétvégén. Szóval a melegtôl

megkapja a nô mindazt a dumcsit, lelkizést, amire szüksége

van.

Négy pasi, aki együtt meghozhatja a boldogságot. Azért

mondom feltételes módba, mert a nôknél a boldogságot az

sem garantálja, ha minden kívánságuk teljesül. A nô fenntartja

magának a jogot, hogy bármelyik pillanatban megváltoztathassa

a szabályokat, feltételeket. Mostantól egészen

más teszi boldoggá, és mi igyekszünk is alkalmazkodni, bár

többnyire sikertelenül.

A férfi ezzel szemben – mint már mondtuk – igen

egyszerű lény. Igazán nem kell sok ahhoz, hogy boldogak

legyünk. Valójában mindössze három olyan dolog van,

amire minden férfinak szüksége van – támogatás, szeretet

és a „süti”. Három dolog, ez minden. Én vagyok az, aki

elárulja önöknek a titkot: igen, ilyen egyszerű. Az, amire

mi vágyunk, nem változik. Nem lesz se több, se kevesebb

– de nemigen lesz nehezebben elérhetô sem. Ráadásul azt

gatást, szeretet és szexet, mert a lényében van. A támogatás

és szeretet szabadon, természetesen árad a nôbôl. Csak

nem így hívjuk, hanem úgy, hogy táplálás. És ha az a nô

annyira szereti a férfit, hogy táplálni akarja, akkor állítom,

hogy szereti annyira is, hogy intim legyen vele. Így hát ez a

három dolog természetes a számára. És a férfi nem is vágyik

többre.

Éreznünk kell, hogy támaszkodhatunk valakire. Mintha híres

emberek lennénk, noha nem vagyunk azok. Készen kell

állnunk arra, hogy amint kilépünk az ajtón, az egész világ

ellenünk fordul. Fekete, fehér, sárga, csíkos… minden férfi

úgy indul el hazulról, hogy készen áll a harcra. Lehet, hogy

olyan munkája van, ahol hárman is bármikor kirúghatják.

Lehet, hogy aki alatta van a ranglétrán, csak azt lesi, miként

fúrhatja ki. A férfinak állandóan résen kell lennie, felbecsülni

a többi férfit, s készen állni arra, hogy megvédje magát és

a javait (beleértve önt is).

Ezért hát, amikor hazaérünk, arra vágyunk, hogy levehessük

a páncélt. S valóban nem vágyunk másra, mint hogy

ezt halljuk: – Nos, milyen napod volt, drágám? Köszönjük,

hogy értünk dolgoztál. A családodnak szüksége van rád,

örülünk, hogy vagy nekünk. – Szeretnénk úgy érezni magunkat,

mintha királyok lennénk, még ha nem is királyian

viselkedünk. Higgyék el nekem, hölgyeim: minél inkább

éreztetik velünk, hogy különlegesek vagyunk, annál többet

kapnak viszonzásul. Még jobban fogunk igyekezni.

Ez ilyen egyszerű. Ott van például anyám. Apám minden

vasárnap reggel templom elôtt levágta a hajam, aztán illatosan,

bekenve felkeltem a székbôl, öltönyben, szép cipôben

beléptem a nappaliba, ahol anyám már várt. Vetett rám egy

pillantást, és azt mondta: – Nahát, de jól néz ki ez a gyerek!

– Vagy: – Ilyen csinosan kell templomba menni!. – Én

pedig fogtam az üzenetet. Ha frissen van vágva a hajam,

szép öltönyt veszek föl, anyám megdicsér. Kihúzott vállal,

felszegett fejjel lépek ki a házból, mert anyám azt mondta,

jól nézek ki. Apám pedig ugyanúgy kihúzta magát, mint

én, mert anyám minden vasárnap méltányolta, hogy ô tette

ezt lehetôvé: minden áldott vasárnap megcsókolta és megköszönte

neki.

Erre van szüksége a férfinak a nôtôl. A nônek ki kell

mondania, és éreztetnie kell, mennyire méltányolja mindazt,

amit a férfi érte és a gyerekekért tesz. Ezek az egyszerű

szavak erôt adnak ahhoz, hogy a férfi kiálljon a családja

mellett. Még keményebben dolgozik, hazahozza a fizetését,

grillezik szombat este, vagy leviszi a szennyest a mosodába.

Mindezt sokkal szívesebben teszi, ha megvan a jutalma. Ez

a jutalom pedig egy fillérbe sem kerül a nônek. Elég egy

szívbôl jövô köszönöm, drágám, méltányolom, amit értem

teszel. A nôk nem is tudják, milyen fontos ez a kis bátorítás

a férfi számára – többek között emiatt akarunk többet

nyújtani.

Értsék meg, hölgyeim, hogy a mi szerelmünk egészen

más, mint a nôk szerelme. A nô szerelme érzelmi, tápláló,

szívbôl jövô – édes, és mindent felölelô. Szeletelni lehet,

olyan sűrű. Amikor a nô szeret, akkor hűséges is; nem is

tudja magát mással elképzelni, hiszen senki más nem elég

jó. Ilyen a nôk szerelme.

De a férfi számára a szerelem lojalitás. Azt akarjuk, mutassa

meg, hogy mellettünk áll. Ez azt jelenti, hogy bármi történjék

is, mellettünk van. Ha kirúgnak a munkahelyünkrôl,

tudjuk, hogy a nô velünk marad, még ha nincs is fizetésünk.

Lelkesen büszkélkedik a barátnôinek: – Ez az én pasim,

és én hű vagyok hozzá. – Megjelenhet bárki más, aki

teli van pénzzel, jóképű, fontos beosztású… na és aztán. Az

okos, érzékeny nô ilyenkor egy kicsit még jobban megszorítja

a hozzá tartozó férfi kezét, és szíve mélyébôl mondja:

– Nekem nincs szükségem ezekre a ragyogó, gazdag, csodás

férfiakra, mert számomra az egyetlen te vagy. (Legalábbis

reméljük, hogy ezt mondják.)

Ez a lojalitás – vagyis a mi szerelmünk. A férfi számára

a kettô egy és ugyanaz. Az a szerelem, amit a nô vár el,

gyönyörű, de a mi szerelmünk más. Más, de attól még szerelem

az is. És a férfi szerelme is erôs. Ha a nô hűsége valódi,

megingathatatlan, akkor a férfi önre fog koncentrálni bármilyen

körülmények között. És nem kívánkozik máshová.

Azt mondják, elveszítjük az eszünket, ha szexrôl van szó.

Egyszerűen szeretjük a szexet. Nincs a földön ehhez hasonló,

nincs más, amit ennyire és ilyen folyamatosan akarnánk, ami

nélkül ennyire ne lennénk meg. Elvehetik a házunkat, a munkánkat,

a kocsinkat, oké, de kérem, könyörgök, a „sütit” ne

vegyék el. Semmi más nem érdekel minket. Szükségünk van a

fizikai kapcsolatra a nôvel, akit szeretünk, a nôvel, aki hűséges

hozzánk, aki támogat minket, és ennek a kapcsolatnak a módja

a szeretkezés. Az érzelmi része – a beszélgetés, az ölelés,

a kézfogás –, nos, ez a körítés. Azért tesszük, mert tudjuk,

milyen fontos mindez a nôknek. De fogják fel, mi férfiak, a

szex révén kötôdünk. Kár lenne ezt szépíteni. Így kapcsolódunk,

töltôdünk. Kérdezzék meg bármelyik férfit, fontos-e

a szex egy kapcsolatban. Aki azt mondja, nem, az hazudik.

Én még nem találkoztam ilyen pasival. De ha maguk találkoznak

ilyennel, vigyék be a múzeumba, mert ki kell állítani.

Szükségünk van a szexre, akár a levegôre. Legjobb esetben

egy hónapot vagyunk meg nélküle, aztán megszerezzük

máshonnan (kivéve természetesen, ha a nônk gyermeket

vár). A bandákat a támogatás és a lojalitás köti össze.

A srácok bandákba verôdnek, hogy mindezt megkapják.

Csak a szex hiányzik, és itt jönnek be a bandák lány tagjai.

De az egész férfivilág a motorosklubokkal, a golfklubokkal

erre a három alapelvre épül.

Nem bírjuk ki szex nélkül. Persze a férfi türelmes, ha

muszáj, és ha szeret. Ha nem szeretné a nôt, nem tôle várná

a sütit, hanem máshová menne el érte. De ha öntôl várja,

és ön csak patikamérleggel méri, visszatartja, nem úgy viselkedik,

mint az elsô randevún, akkor a férfi majd olyan nôt

keres, akitôl újra ezt kapja. Nekem elhihetik: mindenkinek

úgy mutatja be, mint a barátnôjét, de közben már ott van

a várólistán egy nô, akitôl majd megkapja, amire vágyik.

Mindez nem jelenti azt, hogy állati szinten lévô ösztönlények

lennénk. Tudjuk, hogy változnak a dolgok. Jön

a gyerek, az orvos azt tanácsolja, hogy várjunk hat hetet,

vagy éppen megjött, vagy a hormonok sztrájkolnak. De

a kifogások nem tarthatnak örökké. Éheztetheti a férfit, ha

úgy gondolja, de ha csak morzsákban méri a sütit, akkor

elôbb-utóbb baj lesz.

Vegyük csak az én példámat. Nemrégiben töltöttem be

az ötvenet, ami nem elhanyagolható mérföldkô a biológiai

létben. Az én koromban már minden perc számít. Vezetem

a cégemet, a napirendem irányít. Utazom, színpadon vagyok,

rádiózom, könyveket írok, fellépek, jótékonykodok.

Megy a szekér. Az én koromban már nem engedhetem

meg, hogy elszúrjam – mentálisan, érzelmileg vagy szellemileg.

A pokol nekem már nem pálya. Mindent megteszek,

hogy jó helyre kerüljek, és ez most már bármelyik

nap bekövetkezhet. Ha könnyelműsködök, kaphatok egy

agyvérzést, és annyi. De az igazság az, hogy ha otthon nem

oldhatom a feszültséget, akkor gáz van. Ha mindent elkövettem,

hogy motiváljam a partneremet, adjon már egy kis

sütit, és ô még mindig kifogásokat talál, akkor valamin változtatni

kell.

Lefogadom, hogy maguknál sem más a helyzet. Lehet,

hogy egész héten nem aludt a beteg gyerek miatt, korán

kelt, hogy a másik gyereket elvigye az iskolába, még

mielôtt munkába menne, nyolc órán át csatázna munkatársakkal

és a fônökkel, úgy, hogy csak negyedóra pihenôje

van, bekapni valami ebédet, aztán a csúcsforgalomban irány

haza a második műszakhoz – ellátni a gyerekeket. Meg kell

fôzni a vacsorát, megnézni a házi feladatot, mosni és így

tovább. Mire a férfi megérkezik, a legkevésbé sem „az” jár

az eszében. Az ember végre kimerülten beesik az ágyba, és

a kedvenc műsorát nézi, de már abba is kezd belealudni,

amikor a pasi megveregeti a vállát, és szexet akar. Bosszantó.

Csak azt ne felejtsük el, hogy a férfi ugyanúgy egész nap

keményen dolgozott, mint az asszony. És bár este, otthon

nem pontosan ugyanazokat a dolgokat művelte, ô is tettvett

a ház körül, neki is szüksége lett volna valami feszültségoldásra.

Az asszony tévét akart nézni. A férje szexet

akart volna. Az asszony szinte mindig túl fáradt volt hozzá.

A férje meg belefáradt a próbálkozásba. Így aztán, amíg a

nô a kedvenc műsorát nézte, ô máshol nézett körül. Más

nônél talált örömöt.

Nem állítom, hogy jól tette. De férfiként megértem

a logikát, amely idáig vezetett. Ha ott lettem volna a hálószobájukban,

még mielôtt a megcsalás miatt borult a bili,

adhattam volna nekik egy igen bölcs tanácsot: törôdj azzal,

akit szeretsz. Ha a férfi látja, hogy a nônek nehéz napja

volt, hogy elkelne némi segítség a ház körül, hogy az esték

simábban teljenek, akkor lépnie kell. Ha a nô fôz, ô mosogasson.

Ha a nô kikészíti a gyerekek ruháit másnapra, ô

segítsen a házi feladatoknál. Ha az asszony lefekteti a gyerekeket,

ô fektesse le az asszonyt, teremtsen hangulatot.

Rakjon rendet, eresszen fürdôvizet, töltsön egy pohár bort,

általában véve éreztesse, hogy a szex a szeretett nôvel nem

pusztán biológiai megkönnyebbülés, hanem szerelmes cselekedet.

És talán az asszonyban nôni fog a hajlandóság – nem

kényszerbôl, hanem örömmel, tudván, hogy kívánják.

De értsék meg: nincs az a férfi, aki minden este gyertyafényes

vacsorát rendezne azért, hogy szexelhessen a feleségével.

Ezt nem várhatják el tôle. Néha egyszerűen csak

kívánja, minden műsor nélkül, s anélkül, hogy éreztetnék

vele: ô is csak egy letudandó feladat a listán.

lojalitás és szex – imádott nônktôl, vagy odébbállunk.

Az asszony vásárolhat, fôzhet vacsorát minden este,

ügyelhet arra, hogy a kedvenc kajánk várjon a hűtôben,

minden módon kimutathatja, hogy törôdik velünk. De ha

rossz napunk van, erre a három dologra van igazán szükségünk.

Ha ezt megkapom, amikor hazamegyek, akkor újult

erôvel folytatom a harcot. De ha egy nô ezt a három dolgot

nem adja meg az emberének, higgyék el, az keresni fog

valakit, akitôl megkapja.

Lehet, hogy nem tetszik, amit mondok, de kérdezze meg

bármelyik férfi ismerôsét, hogy így van-e, és a válasz az lesz,

hogy igen. Támogatás. Lojalitás. No meg a süti. Ha a férfi

ezt a három dolgot megkapja öntôl, olyan partnere lesz, aki

mindent megad önnek. Ez ennyire egyszerű.